„Jó befektetés költeni a karbantartásra” – Hodács Levente
A MŰSZAKI EGYETEM VÉGZŐSEKÉNT KERÜLT A WIKINGHEZ, ÉS AZÓTA SEM TUD ELSZAKADNI A
VÍZTŐL. HODÁCS LEVENTÉVEL BESZÉLGETTÜNK ARRÓL, MIKOR SZERETTE MEG A HAJÓZÁST, HOL TART MA A HAZAI HAJÓPIAC, ÉS MIÉRT ÉRDEMES KÖLTENI A SZERVIZELÉSRE.
Mi a feladatod a Wikingben?
Nehéz lenne pontosan definiálnom a munkakörömet. Sokáig szervizvezetéssel és értékesítéssel foglalkoztam, az utóbbi években pedig azt mondanám, hogy igyekszem megoldani az összes problémát, ami a mindennapi működésben felmerül.
Hogyan kerültél a céghez?
A Budapesti Műszaki Egyetem végzőseként kerültem ide 2004 tavaszán, és annyira beszippantott a közeg, hogy itt is ragadtam. Ez persze nem annyira meglepő, hiszen eleve a Közlekedésmérnöki Karon végeztem hajóépítő mérnökként. Abban, hogy ide kerültem, nagy szerepe volt annak, hogy már gyerekként közel kerültem a vízhez: én vitorláztam, édesapám kishajókat épített, szóval adta magát, hogy később ezzel foglalkozzam.
Mi volt itt az első beosztásod?
A Wikingben nem annyira vannak beosztások, sokkal inkább feladatok vannak, amiket meg kell csinálni. Amikor idekerültem, akkor dolgozott itt egy mérnök bácsi, aki szeretett volna már nyugdíjba menni, ezért neki kezdtem el segíteni a kikötői terveket összerakni, megrajzolni, engedélyeztetni, illetve folyamatosan átvenni az ő feladatait. 2005-től aztán nagyon felfutott az újhajó-eladás, akkor abban vettem részt: én tartottam a kapcsolatot a gyárakkal és én néztem utána és kutattam ki, mit lehet módosítani az ügyfél kérésére és mit nem. Mivel a hajógyártás sokkal kisebb volumenben zajlik, mint az autó, ezért nagyobb mozgástér van az egyedi igények figyelembevételére – például másik szín, egyedi felszereltség stb. Ezeket megbeszélni, pontosan leegyeztetni és beárazni sokszor nem volt könnyű munka.
A válság aztán véget vetett az újhajó-piacnak Magyarországon?
Igen, 2009-től kezdve volt néhány nehéz évünk. Az újhajó-értékesítés ugyan gyakorlatilag megszűnt, a használtakkal való kereskedés azonban beindult, és ott volt még a szerviz is. Mostanra a válság előtt eladott hajók tízévesek, amik évről évre több feladatot adnak a szerviznek, még akkor is, ha az adott tulajdonos viszonylag keveset használja azt. Öregednek a kárpitok, a műanyagok, a fém alkatrészek, a ponyvát kiszívja a nap, stb. Technikailag ezek a hajók nem különösebben számítanak bonyolultnak, a motorok viszonylag tartós és jól szerelhető konstrukciók.
Kik vesznek hajót mostanság?
Az Akadémiáról sok olyan ember kerül ki, aki később hajót is fog venni. A tanfolyam során szerencsére sokféle hajóval találkoznak, így a végén mindenkinek van fogalma arról, milyet szeretne venni magának.
Annak, aki most szerezte meg a jogosítványt és ég benne a vágy a saját hajó iránt, annak mit javasolsz, mi alapján válasszon?
A legrosszabb – és a legdrágább – az, amikor valaki vesz egy hajót, majd egy hónap múlva rájön, hogy neki mégsem erre van szüksége. Túl nagy, túl kicsi, kabinos, nem orrkiülős, nem kabinos, hanem orrkiülős stb. Az ilyen üzletekből legtöbbször csak némi veszteséggel lehet kiszállni. A kezdő hajósoknak ezért inkább azt szoktam javasolni, hogy jöjjön el hozzánk, és megyünk egy ilyen hajóval, aztán egy olyannal, aztán meg egy amolyannal. Azzal, hogy így lesz némi összehasonlítási alapja, ő maga is sokkal pontosabban tudni fogja, mire van szüksége. Mi is olyan hajókat forgalmazunk, amiknek használtan is van piacuk, hiszen az is fontos, hogy a hajótulajdonos később el is tudja adni a hajóját, ha mondjuk vesz egy nagyobbat. Mostanában sajnos egyre több a nem különösebben jó állapotban lévő használt hajó a piacon, mivel nem mindenki költ annyit karbantartásra, amennyit mi javasolnánk neki. Szerencsére a mi ügyfélkörünk ebből a szempontból átlag feletti, ami később meglátszik a hajók árán is. Az a tapasztalat, hogy aki használt hajót keres, az megfizeti a jól szervizelt és jól dokumentált hajók felárát.
Mennyire jellemző, hogy külföldről hoznak be használt hajót Magyarországra?
Akad rá példa, főleg akkor, amikor valamelyik külföldi valuta – például most az amerikai dollár – meggyengül. Annyira messze nem jellemző, mint az autóknál, már csak azért sem, mert például Amerikából Magyarországra szállíttatni egy nagyobb méretű hajót már meglehetősen komoly összeg. Több ilyen, kintről behozott hajót is újítottunk fel, de mindegyik ott kezdődött, hogy rá kellett költeni még legalább egymillió forintot, végül pedig ugyanannyiba került, mintha itthon vette volna meg.
Már egy ideje vége a válságnak. Magára talált az újhajó-piac?
Minden évben egyre erősödik, de nem tart még ott, mint a válság előtt. A legnépszerűbb márkák most a Crownline és a Quicksilver, utóbbi egy nagyon jó ár-érték arányú hajó, előbbi pedig egy nagyon szép, minőségi és jó hírű márka. Egy 195-ös Crownline most nettó tízmillió forinttól indul, egy 350-es Crownline pedig 50-60 millióba kerül nettó.
Neked mi a személyes favoritod?
Nincs ilyenem, igazából mindegyik tetszik a maga módján. Azt szoktam mondani, hogy nem ott van a különbség, hogy Crownline-od van, vagy Quicksilvered, hanem ott, hogy van hajód, vagy nincs hajód. Persze aztán ha az ember rákap a hajózásra, és látja a különbségeket a márkák között, akkor azért itt is inkább a drágábbikat választja.
