Skip to main content

 

HOGYAN FÉRNEK MEG KÖZÖS FEDÉLZETEN A GENERÁCIÓK?
Egy hajóban nyaralunk

 

GENERÁCIÓK ÖSSZEZÁRVA PÁR NÉGYZETMÉTEREN. RIZIKÓSAN HANGZIK? PEDIG SOKKAL TÖBB LEHETŐSÉG REJLIK BENNE, MINT AMENNYIRE PROBLÉMÁS NAK TŰNIK ELSŐ HALLÁSRA. A HAJÓS CSALÁDI NYARALÁS JÓ ESÉLY, HOGY KÖZELEBB HOZZA A SZÜLŐKET ÉS A GYEREKEKET EGY OLYAN KORBAN, AMIKOR EGYÉBKÉNT A LEGTÖBB FIGYELMET A MOBILTELEFONUNKNAK SZENTELJÜK.

 

Ha szeretsz valakit, ajándékozz neki az idődből

Egyszerű gondolat, amit ma sajnos egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Amikor sok a munka, a feladat, akkor a családunktól és a pihenéstől vonjuk meg az időt. Pedig minden kapcsolat fejlődéséhez együtt töltött időre van szükség, közös élményekre, nevetésre, beszélgetésre. Talán bele sem gondolunk, hogy amikor a kötelezettségeinkre hivatkozva maradunk ki a családi együttlétekből, tulajdonképpen azt üzenjük a szeretteinknek: a munka nem várhat, de ti igen. Ezt a csorbát képes kiköszörülni egy-egy családi nyaralás.

 

Ám épp itt az első buktató

Ha minden felgyülemlett problémánk, nézeteltérésünk oldódását a közös vakációtól várjuk, ha a mulasztásainkat egyszerre akarjuk bepótolni, túl nagy lesz a tét. És a feszültség is, amennyiben nem teljesülnek az elvárásaink. A nyaralás mindenki számára a kikapcsolódás időszaka, de hogy kinek mit jelent ez a szó, az már egyénenként és generációnként is nagyon változó lehet. Nem könnyű megvalósítani az „élni és élni hagyni” szabályát, mégis törekedni kell rá. Két éve egy angol kutatás arra a kicsit sem meglepő eredményre jutott, hogy amíg a szülők számára a pihenés jelenti a megváltást, addig a gyere keik kalandokat várnak a nyaralástól. Ezért olyan fontos átgondoltan megválasztani az útvonalat és a kikötőket, előre feltérképezni a szóba jöhető programokat, és egyeztetni róla az együtt utazókkal. Jó meghallgatni mindenkit arról, milyen reményekkel és vágyakkal vág neki a nyaralásnak. Ha indulás előtt meggyőződtünk róla, hogy minden résztvevőnek bőven jut majd testhezálló program, az már fél siker.

 

A másik csapda, ha elhisszük, hogy az együtt töltött idő mennyisége számít, nem a minősége.

Mivel a hajón nagy az összezártság, a kikötések után jó, ha mindenki szusszanhat, akár külön-külön is. Nem szabad erőltetni az állandó közös kirándulást, sétát, városnézést. Kapjon mindenki szabad teret és szabad időt, ne nézzünk csúnyán arra, aki épp nem akar a többiekkel együtt mozdulni. Viszont kinek-kinek legyen meg a maga feladata, vegye ki a részét a közösből. Bevásárlás, takarítás, mo so gatás, fagyűjtés, tűzrakás, a legkisebbek pesztrálása – az összehangolt tevékenység közösségépítő hatású. A lényeg, hogy az elvégzendő munka az első pillanattól jól definiált legyen, ahogyan az elvárt eredmény is.

 

Nagyon fontosak a rituálék

Például a közös étkezések vagy épp a vacsorák utáni beszélgetések, amik mindennap ismétlődnek és állandó keretet adnak. A beszélgetések témáját azonban úgy kell megválasztani, hogy mindenki hozzászólhasson. A gyerekek feje felett elbeszélgető felnőttek talán jól érzik magukat egymás között, de a kisebbekben végtelenül unalmas emlékként maradnak meg ezek az alkalmak. A hétköznapokban egyes kapcsolati nehézségeket könnyű észrevenni: a folytonos veszekedés például egyértelmű jel. Más esetekben viszont kevésbé egyértelműek a tünetek: amikor valaki egyre kevesebbet tartózkodik otthon, mert nem érzi magát oda tartozónak, vagy amikor a csa ládtagok beszélgetés nélkül léteznek egymás mel lett. Esetleg beszélgetnek, de semmi másról, csak munkáról, gondokról, teendőkről, szórakoztató vagy mély, személyes témákat sosem érintenek.

       

Az utazás, mint Problémamegoldás?

A közös utazás nem fogja egy csapásra megoldani az összes nehézséget, és nem is feladata, hogy itt tisztázzuk egymás sal a nézetkülönbségeket. Inkább érdemes eze ket átmenetileg félretenni, mert ha a ma ra dék közös pontra koncentrálunk, könnyebben viszszafordítható az eltávolodás. Ehhez azon ban arra van szükség, hogy minden ki vé leményét vegyük figyelembe az út során, és hozzunk közös döntéseket. A hajónak van kapitánya, és a vízen övé az utolsó szó, ám a parton számítson minden szavazat azonos értékűnek.

 

A sok közös élmény lehetőséget ad rá, hogy túllépjünk a szokásos rutinon

Beszélgethetünk arról, mit gondolunk egy adott helyszínről, emberekről, akikkel találkoztunk, észrevehetjük és visszajelezhetjük egymásnak a pozitívumokat, ki mit tett a csapatért. A szimpla „ügyes voltál” vagy „finom volt az ebéd” nem elég, az igazi elismerés konkrét. Tehát „nagyon profin csomóztad ma meg a kötelet, és figyeltem, hogy mindezt öt másodperc alatt megoldottad” vagy „a pörkölthús egészen omlós lett, és a szósz pont olyan sűrű volt, ahogy szeretem”. Ezek a mondatok azt üzenik, hogy nem csak úgy letudjuk a dicséretet, tényleg figyelünk egymásra. Nem csak azt látjuk, mit teszünk, de azt is, ahogyan. Természetes, hogy egy ilyen út során adódnak konfliktushelyzetek is. A lényeg, hogy ne maradjanak tisztázatlan viták, beszólások. Ne higgyük el, hogy a másik „majd túlteszi magát a dolgon”. Nagyon fontos az időzítés, fáradtan, kapkodva vagy még felpaprikázott állapotban sosem szabad belekezdeni a rendezésbe, mert az csak személyeskedéshez és újabb vitához vezethet. Mindig várjuk ki az alkalmas nyugodt pillanatot, amikor előhozakodhatunk a kritikus témával. Minden érintett mondhassa el, hogyan élte meg a helyzetet, hallgassuk végig egymást, és magunkról beszéljünk, ne arról, mit gondolunk, mit tett a másik. Ezek a beszélgetések mintát adnak arra is, hogyan kommunikáljunk majd otthon, amikor kevesebb idő és energia jut egymásra.